Rövid történeti áttekintés

I. periódus (50-es és 60-as évek)

- A szakterület kialakulása és fejlődése -
A tanszék 1953-ban alakult, ekkor szervezték át az Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Gépesítési Karát önálló főiskolává, elnevezése megalakulásától 1993-ig Mezőgazdasági Gépek Javítása Tanszék.

A kar, ezen belül a tanszék feladata olyan szakemberek képzése volt, akik az általános gépészmérnöki ismereteken túl, jól ismerik a mezőgazdasági gépeket, ezek üzemeltetését és javítását, alkalmasak az akkori társadalmi viszonyoknak megfelelő termelési feladatok megoldására.

Ilyen tudású szakembereket igényeltek a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok hálózatán kiépült javító állomások, gépjavító vállalatok, majd a később létrejövő mezőgazdasági gépgyártó vállalatok.

Ebben az időszakban a tanszék alapozó jelleggel tanította az anyagismeretet, valamint a gépgyártástechnológiát. A gépjavítás, mint a termelési feladatokhoz szükséges szakismeret került előtérbe.  A 60-as évek végén már szakmérnök képzés is folyt a javítástechnológiákhoz kapcsolódóan.

- Elhelyezés-
A megalakulástól 1969 őszéig Budapesten a Villányi út 5-7. számú épületben voltak a tanszéki irodahelyiségek, az anyagvizsgáló és a metallográfiai laboratóriumok. A tanműhely a Fadrusz u. 2. számú lakóház pincéjében működött.

II. Periódus (70-es évektől 1993-ig)

- Társadalmi háttér és oktatási prioritás változása -

Megkezdődött a nagy mezőgazdasági termelési rendszerek és javítóműhelyeiknek szervezése és átszervezése. A hetvenes évek során a javító munkák zöme a gazdaságok rezsi műhelyeibe tevődött át, a termelési rendszerek szervezésével előtérbe került a "közgazdasági szemlélet", ami hatást gyakorolt a technológia oktatására is. A „reformkorszak”-nak is jelzett időszakban a 40 ezer főt foglalkoztató mezőgépipar szakemberigénye a gépgyártástechnológia oktatást helyezte előtérbe a nappali és az ekkor meginduló posztgraduális szakmérnöki képzésben is.

A szakmérnök-képzés keretén belül további 10-12 gyártástechnológiával kapcsolatos szűkebb szakterület oktatását kezdte meg a tanszék.

- Elhelyezés -

1969-ben a Mezőgazdasági Gépészmérnöki Kar részeként a tanszék Gödöllőre költözött. A kiköltözés után a tanszék tágas laboratóriumokat, valamint tanműhelyt rendezett be. Az eszközellátás az akkori kor követelményeinek megfelelően, viszonylag korszerű volt. A műhely öntő, kovácsoló, forgácsnélküli hidegalakító, hegesztő, hőkezelő, forgácsoló, szerelő, faipari, jármű elektromos javító, galvanizáló és műanyagbevonó részlegből állt.

III. Periódus (1993 – 2005)

A 90-es évek elejére jellemző, hogy a nagymultú mezőgépgyárak jelentősége csökkent, tulajdonviszonyaik megváltoztak és száznál több kisvállalkozás kezdett foglalkozni a mezőgépgyártással, melyek idővel megszűntek, viszont az általános gépgyártás területén egyre nagyobb számban jelentek meg új vállalkozások.
Az importgépek minősége, minőségellenőrzése is gyakran kérdésessé vált. Ezért ebben az időszakban a tanszék az import, a gyártás és javítás minőségi kérdéseivel, a minőség tervezhetőségével, a pótalkatrészek rekonstrukciójával, az új minőségbiztosítási rendszerrel kapcsolatos gyártásfejlesztő kutatómunkát és oktatásfejlesztést iktatott programjába.
Ezt a társadalmilag is folyamatosan változó, a korábbiaktól gyökeresen eltérő időszakot a tanszék nemcsak a tevékenységében, hanem a nevében is követte, „Gépgyártás és Javítástechnológia Tanszék” megváltozott névvel. 

IV. Periódus (2005-től)

2005-ben országosan bekövetkezett a műszaki felsőoktatás átrendeződése, profiltisztulása a társadalom és gazdaság igényeinek megfelelően. A már 2000-től gépészmérnöki kar (nem mezőgazdasági) részeként működő tanszék legjelentősebb változásához érkezett.
Gépipari Technológiai Intézet néven újjászervezve, kiegészülve oktat. Az intézet három belső tanszékből, szakcsoportból áll:
- Anyag és Gépgyártástechnológia Tanszék
- Gépüzemfenntartás Tanszék
- Mechatronika Tanszék

E szerkezeti változtatásban is megjelenik, hogy a korszerű gépgyártási technológiák, az anyagtudomány meghatározó jelentőséggel bírnak az ipari fejlődés szempontjából. Másrészt jelentős igény mutatkozik a géprendszereket üzemeltető, fenntartó és javító gépészmérnökök iránt, akik a műszaki megbízhatóság, a folyamatos termelés kulcsszereplői.
E két fő területet szervesen egészíti ki a mechatronika, ahol a finommechanika, a hidraulikus, pneumatikus és elektronikus kapcsolt rendszerek tervezése, gyártása, üzemeltetése és karbantartása egyesül.

A társadalmi viszonyok előzőekben röviden leirt és tanszékünkre ható változásainak összefoglalása nélkül, nem lehet objektíven megítélni a tanszéknek a változó igényekhez alkalmazkodó oktató, kutató és fejlesztő munkáját (több mint 100 szaktárgy, szakirányok, doktori és szakmérnöki képzések, kutatási és ipari projectek, szabadalmak, know-how-k), reálisan értékelni jelenlegi tevékenységét, sőt prognosztizálni a fejlesztés szükséges irányát.